• Alkotások
• Élőhelyek
• Papírmerítés
• Rajzok
• Feladatok
• Vásárfia
• Mese Anyák napjára (2007)
• Mese a katicabogárról, akinek nem voltak pöttnyei

Alkotások

Állatok és élőhelyeik

Papírkészítés rejtelmei

Merítőhálóra terítették a papírmasszát, hogy festés és száradás után ...

Rajzok

...

Iskola előkészítő feladatok

A színes dominókból kirakott formákat másolták le.

Kirakodó kézműves vásár

abcdefghijklmnopqrstuvwxyz.

Tipi-Topi, a totyakos kis sárkány kalandjai
Mese Anyák napjára, 2007. május
Írták: az Óvódások

Letölthető pdf dokumentum: MeseAnyaknapjara2007.pdf

Mese, mese mátka
Pillangós határba
Ingó-bingó rózsa
Hallgass most a szóra
Hallgasd meg a mesémet,
Képzelj hozzá képeket,
Álmodj róla szépeket!

Egyszer régen, nagyon régen, a földi élet kezdetén, mikor még tündérek, manók, törpék, óriások, dínók és sárkányok éltek mindenütt Sárkányföldön, élt egyszer egy ifjú, tizennégy fejű, zöld pikkelyes, mérföldes tüzet okádó sárkányfiú, és egy hétfejű, égszínkék pikkelyes, aranysörényes, gyönyörűen szép sárkánylány.

Találkoztak, megszerették egymást, és összeházasodtak. Szerették volna, ha lenne sok-sok kis sárkányuk. Kerestek egy jól eldugott tisztást az erdőben. Fűből, mohából, ágakból, levelekből, virágsziromból puha fészket építettek, és bele tettek három tojást.

A sárkány mama és sárkány papa melengették a tojásokat, és hosszú-hosszú idő múlva a tojások elkezdtek megrepedezni.

Az elsőből kiugrott egy arany-zöld pikkelyes háromfejű, vízokádó fiú sárkány.

A másodikból egy kék, ezüstösen csillogós, csillagos kétfejű, gyöngyöket síró, virágokat lépő sárkánylány.

A harmadikból pedig kikelt egy nagy pocakú, totyakos, egy fejű Tipi-Topi kis sárkány, aki hiába próbálkozott, semmiféle varázslatot nem tudott, és ezért a többiek kicsúfolták, kinevették, kigúnyolták. Szomorú lett, sírva fakadt és világgá ballagott.

Ment mendegélt, és találkozott a kék hajú tündérrel.
A tündér megkérdezte:
- Hová mész Tipi-Topi?
- Világgá.
- Miért?
-A többiek mindig kicsúfoltak, mert nincs semmiféle varázstudományom, és ezért elindultam világgá. Ha lenne egy varázskertem, akkor biztos mindenki a csodájára járna, és többet senki sem csúfolódna. „kellene kis kert bő termő, léckapuján kis léccsengő”

Gondolkodott a tündér, és így válaszolt:
- Tudod mit? Adok neked öt virágmagot, amiből olyan rózsabokor nő, melyen aranyos, rózsás rózsa nyílik. Ha azt meglátják a többiek, akkor a többiek biztosan elszégyellik magukat.
Tipi-Topi megköszönte a segítséget, és így búcsúzott:
- Ha ez sikerül, a kinyílt rózsákból kapsz egy szálat.

Ment mendegélt tovább, és találkozott a piros sapkás csenő manókkal, akik öt olyan nárcisz hagymát adtak neki, melyből szivárványos nárciszok nőnek ki. Tűzpiros, virágvarázsos tulipán hagymákat kapott egy cinegétől, és ezüstösen csilingelő harangvirág töveket egy ezüst békától, akinek gyémánt korona volt a fején.

Tovább ment, keresett egy olyan helyet, ahol el tudja ültetni az ajándékait. Talált egy olyan négyszögletű, kerek tisztást, melynek jobb oldalán folyt egy ezüst patak, melynek vizéből öntözni tudja a virágokat. Bal oldalán volt egy bronz erdő, mely megállítja a szélvihart, és a tornádót. Ágakból kerítést font, fakéregből kannát készített. Felásta a földet, elültette a magokat, és megöntözte. Először a szárak bújtak elő, a levelek, és aztán a bimbók. Nőttek, nőttek, növekedtek a bimbók, és kinyíltak.

„Sárga a nárcisz kertben nyílik,
Öntözi sárkány mindjárt virít.
Nárcisz, nárcisz szépen nyílj ki!
Ha nem nyílsz ki,
harmatvízzel megöntözlek,
szeretlek, és vígan élek.”

„Tulipán a kertben,
nyílj ki szeretetben.
Virágok közt nevessél,
szirom ágyon pihenjél.
Lepke szárnya betakarjon,
szellő pedig mesét mondjon!”

„Rózsa, rózsa, aranyszál,
reggel-este ragyogjál.
Illatod messze szálljon,
virágporod mézzé váljon,
méhecskéket csalogasson!”

„Harangvirág csengettyűi
este megszólalnak,
csillagokkal beszélgetnek,
tündérekkel táncra kelnek,
reggel pedig megpihennek.”

Ezalatt Sárkányföldön észrevették a többiek, hogy eltűnt Tipi-Topi, és a keresésére indultak. Ők is találkoztak a tündérrel. A tündér megmutatta, merre menjenek tovább a csillogó gyémánt erdőn keresztül, melynek közepén volt egy mély szakadék. Nem vették észre, és beleestek, de szerencséjükre, arra repült egy hatalmas sas, és megkérték, hogy vigye ki őket a szakadékból.
- Jó, nem bánom, kiviszlek, csak gyűjtsetek nekem három arany nyárfalevelet, hogy erősebbé váljak, és üljetek fel a hátamra.
Gyűjtöttek, felszálltak, megmenekültek.

A sas elvitte őket egy gránitszikla csúcsára, ahol fészkelt. Ott letette őket, és elrepült. A sárkányok nagyon megijedtek, mert nem tudtak lejönni róla. Tükörsima, csúszós volt a szikla, kapaszkodó sehol sem volt rajta. Segítségért kiabáltak, amit a csenő manók, akik a szikla alján egy barlangban laktak, meghallottak. Mentőcsapatot alakítottak. Vittek magukkal szerszámokat, kalapácsot, fúrót, fejszét, csiszolót, és csúszdát építettek, amin a sárkányok lecsúszhattak, és így aztán megmenekültek.

A baj csak az volt, hogy a csenő manók figyelmetlenek voltak, és nem vették észre, hogy a csúszda vége a Fekete-tenger közepére vezet. Amikor lecsúsztak a sárkányok, belepottyantak a vízbe. Megpróbáltak kiúszni, de éppen arra jött egy nagy és hatalmas szürke bálna, és bekapta őket.

A vízokádó fiúsárkány megpróbált vizet okádni, de ez nem segített, mert a tengerben már így is sok víz volt. A kis sárkánylány gyöngyhegyeket sírt, de hiába, ez sem segített. A sírás-rívást ellenben meghallotta a békakirály. Szólt az arra repülő cinegének, az szólt a kékhajú tündérnek. A tündér a varázspálcájával tátott szájú szoborrá változtatta a bálnát, és így a sárkánytestvérek kijutottak.

Mentek, mentek, mendegéltek, és egyszer csak egy nagy fényességet láttak. Elindultak arra felé, amikor odaértek, akkor látták meg, hogy egy aranyrózsa szirma tündököl, tűzpiros tulipán kelyhe világít, harangvirág csengői zengenek-bonganak, és szivárványos nárciszok virítanak.

Ámultak-bámultak, csodálkoztak, és egyszer csak észre vették Tipi-Topit, aki éppen a virágokat locsolta.
- Hát te hogy kerülsz ide? - kérdezték tőle
- Enyém ez a kert, és én itt lakom. - válaszolta
- De jó lenne, ha mi is itt lakhatnánk!
- Lakjunk együtt! - ajánlotta a kis sárkány.

Meghívták a szüleiket, a tündért, a csenő manókat, a békát, a cinegét és a sas madarat, és nagy ünnepséget csaptak. És boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Itt a vége, fuss el véle, Kerek erdő közepére.

Mese a katicabogárról, akinek nem voltak pöttyei
Írták: az Óvódások

Letölthető pdf dokumentum: meseakaticabogarrol.pdf